The General Court upholds the decisions of the Commission accepting a referral request from France, as joined by other Member States, asking it to assess the proposed acquisition of Grail by Illumina
The Commission has the competence to examine that concentration which did not have a European dimension
or fall within the scope of the national merger control rules of Member States of the European Union or States
party to the Agreement on the European Economic Area
Illumina is an American company specialising in genomic sequencing. It develops, manufactures and markets
integrated systems for genetic analysis, in particular next generation genomic sequencers which are used, among
other things, in the development of cancer screening tests. Grail is an American biotechnology company which relies
on genomic sequencing to develop such cancer screening tests.
On 21 September 2020, those two undertakings 1 made public a proposal on the acquisition of exclusive control of
Grail by Illumina. Since turnover did not exceed the relevant thresholds, the concentration at issue did not have a
European dimension, within the meaning of Article 1 of the Merger Regulation, 2 and was accordingly not notified to
the European Commission. Nor was it notified in the EU Member States or in States party to the Agreement on the
European Economic Area, since it did not reach the relevant national thresholds either.
Under Article 22 of the Merger Regulation, a national competition authority has the option to request referral to the
Commission for the examination of any concentration that does not have a European dimension, but which affects
trade between Member States and threatens significantly to affect competition in the territory of the Member State
concerned.
In the present case, after receiving, on 7 December 2020, a complaint concerning the concentration at issue, the
Commission reached the preliminary conclusion that that concentration appeared to satisfy the necessary
conditions to be the subject of a referral by a national competition authority. 3 It therefore sent a letter on 19
February 2021 to the Member States (‘the invitation letter’) in order, first, to inform them of that concentration and,
second, to invite them to send it a referral request under Article 22 of the Merger Regulation. On 9 March 2021, the French competition authority sent it such a referral request, which the Greek, Belgian, Norwegian, Icelandic and Dutch competition authorities subsequently requested, each in its own right, to join. On 11 March 2021, the Commission informed the undertakings concerned of the referral request (‘the information letter’). By decisions of
19 April 2021 (‘the contested decisions’), the Commission accepted the referral request, along with the respective
requests to join.
Illumina, supported by Grail, brought an action for annulment against the contested decisions and the information
letter. By its judgment, delivered by a panel sitting in an extended composition following an expedited procedure,
the General Court dismisses that action in its entirety. On this occasion, the General Court rules for the first time on
the application of the referral mechanism laid down in Article 22 of the Merger Regulation to a transaction that did
not have to be notified in the State which made the referral request but which entails the acquisition of an
undertaking whose significance for competition is not reflected in its turnover. In the present case, the General
Court acknowledges, in principle, that the Commission may be regarded as competent in such a situation.
Moreover, the General Court gives clarification concerning the calculation of the time limit of 15 working days for
Member States to submit a referral request in such a situation.
The analysis thus accepted by the General Court prefigured a new approach on the part of the Commission
concerning the application of the referral mechanism laid down in Article 22 of the Merger Regulation, according to
the guidelines published on 31 March 2021, 4 whose implementation opens the way for the EU merger control rules
to better take into account transactions involving innovative undertakings with significant competitive potential.
Findings of the General Court
First, the General Court rules on the admissibility of the action, which the Commission disputes, in the light of the
nature of the contested acts.
In that regard, the General Court notes, on the one hand, that the contested decisions are, as such, binding and, on
the other hand, that each of them entails a change in legal system applicable to the examination of the
concentration at issue. In addition, those decisions which put an end to the specific referral procedure, definitively
determined the Commission’s position on that matter. By accepting the requests submitted by the national
competition authorities concerned, under Article 22 of the Merger Regulation, the Commission acknowledged its
own authority to examine the concentration at issue in accordance with the substantive and procedural rules laid
down for that purpose by the Merger Regulation, to which, in particular, the standstill obligation referred to in
Article 7 relates. In those circumstances, it is therefore necessary to find that the contested decisions constitute
challengeable acts for the purposes of Article 263 TFEU.
By contrast, according to the General Court, this is not the case with regard to the information letter, which,
although it also triggers the standstill obligation, is merely an intermediary stage in the referral procedure, with the
result that the action is held to be inadmissible, in so far as it is directed against that information letter.
Second, as regards the substance of the case, the General Court examines, in the first place, the plea alleging lack of
competence on the part of the Commission. In that regard, the General Court specifies at the outset that it is called
upon, in that context, to determine whether, under Article 22 of the Merger Regulation, the Commission is
competent to examine a concentration which is the subject of a referral request made by a Member State which has
a national merger control system, but where that concentration does not fall within the scope of that national
legislation,
In the present case, the General Court finds, first, that, when it acknowledged its own competence in such a
scenario, the Commission did not rely on an incorrect interpretation of Article 22 of the Merger Regulation.
E rendelkezés szövege, különösen a „bármely összefonódás” kifejezés használata egyértelművé teszi, hogy a tagállamnak jogában áll bármely olyan összefonódást a Bizottság elé utalni, amely megfelel az
abban foglalt halmozott feltételeknek, függetlenül a megállapodás fennállásától vagy hatályától. nemzeti összefonódás-ellenőrzési szabályok. Ezen túlmenően
e rendelkezés eredetéből az következik, hogy az általa létrehozott áttételi mechanizmust eredetileg
a saját összefonódás-ellenőrzési rendszerrel nem rendelkező tagállamok vonatkozásában alkalmazták anélkül, hogy alkalmazhatóságát kizárólag erre a helyzetre korlátozta volna. Ezenkívül
az összefonódás-ellenőrzési rendelet általános szerkezete és céljai szempontjából a Törvényszék
hangsúlyozza, hogy az összefonódásokkal kapcsolatos vizsgálati hatáskörének hatálya és így a Bizottság vizsgálati jogkörének mértéke
elsősorban az európai dimenziót meghatározó forgalmi küszöbök túllépésétől függ, de
másodlagosan a többek között a cikkben meghatározott áttételi mechanizmusoktól is. rendelet 22. cikke.
Ilyen körülmények között, miután megjegyezték, hogy az összefonódás-ellenőrzési rendelet célja az, hogy lehetővé tegye mindenki hatékony ellenőrzését
összefonódás hatékony ellenőrzésének lehetővé tétele, amelyek jelentős hatással vannak az Európai Unió versenyszerkezetére
, végül megállapítja, hogy a szóban forgó áttételi mechanizmus korrekciós jellegű. cél részét képező mechanizmus. Biztosítja
a szükséges rugalmasságot az olyan összefonódások uniós szintű vizsgálatához, amelyek valószínűleg jelentősen
akadályozzák a hatékony versenyt a belső piacon, amelyek egyébként – mivel a forgalmi küszöböt nem
lépték túl – kikerülnének az ellenőrzés alól mindkét fél összefonódás-ellenőrzési rendszere alatt. Az Európai Unió és a
Tagállamok. Következésképpen a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az összefonódás-
ellenőrzési rendelet 22. cikkének helyes értelmezése alapján jogosult a szóban forgó összefonódás vizsgálatára.
Másodszor, a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy az ilyen értelmezés nem hagyja figyelmen kívül sem a hatáskör-átruházás elvét
, 5 a szubszidiaritás elvét, 6 vagy az arányosság elvét 7 Végül, ami a
jogbiztonság elvét illeti, a Törvényszék hangsúlyozza, hogy csak a megtámadott határozatokban elfogadott értelmezés
biztosítja a szükséges jogbiztonságot és az összefonódás-ellenőrzési rendelet 22. cikkének egységes alkalmazását az
Európai Unióban. A Törvényszék tehát úgy ítéli meg, hogy a hatáskör hiányára alapított jogalap egésze a
megalapozatlan.
Másodsorban az áttételi kérelem késedelmes benyújtására alapított jogalapot illetően a
Törvényszék megállapítja, hogy az összefonódás-ellenőrzési rendelet 22. cikke (1) bekezdésének második albekezdése szerint az
áttételi kérelmet meg kell adni . az összefonódásokról az érintett tagállam tudomására hozatalát követő 15 munkanapon belül meg kell tenni
, ha az összefonódásról nem kell bejelentést tenni.
E tekintetben a Törvényszék mindenekelőtt úgy ítéli meg, hogy az ilyen „ismertetés” alatt olyan aktív információtovábbítást kell érteni az érintett tagállamhoz, amely alkalmas ahhoz, hogy előzetesen
értékelni tudja ,
teljesültek-e az áttételhez szükséges feltételek. Ebből következik, hogy
a jelen ügyben a meghívó levél az említett „ismertetésnek” minősül. Ilyen körülmények között meg kell
állapítani, hogy az áttételi kérelmet kellő időben nyújtották be, így azt nem lehet úgy tekinteni, mintha azt késedelmesen nyújtották be
.
Ennek megfelelően a jogbiztonság és a „jó ügyintézés” elvének megsértésére alapított másodlagos kifogások vizsgálata keretében a
Törvényszék ezt követően hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak mindazonáltal
ésszerű határidőt kell betartania az eljárás során. adminisztratív eljárás, különösen
az összefonódás-ellenőrzés összefüggésében, tekintettel az összefonódás-ellenőrzési
rendelet alapjául szolgáló hatékonyság és gyorsaság alapvető célkitűzéseire. A jelen ügyben azonban a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy a
panasz beérkezése és a meghívó elküldése közötti 47 napos időszak ésszerűtlen volt. Ennek ellenére, mivel nem
megállapítást nyert, hogy az ésszerű határidő Bizottság általi elmulasztása befolyásolta az
érintett vállalkozások hatékony védekezési képességét, ez nem igazolhatja a megtámadott határozatok megsemmisítését.
Következésképpen a Törvényszék a második jogalapot is teljes egészében elutasítja.
Harmadszor, a Törvényszék a bizalomvédelem és a jogbiztonság elvének megsértésére alapított jogalapot is elutasítja . E tekintetben, mivel az utóbbi
elvre vonatkozó állításokat nem tartja kellően megalapozottnak, a Törvényszék vizsgálatát a
bizalomvédelem elvére vonatkozó kifogásokra korlátozza. E tekintetben emlékeztet arra, hogy ahhoz, hogy megfelelően hivatkozhasson erre az
elvre, az érintett félnek bizonyítania kell, hogy pontos, feltétel nélküli és következetes
, felhatalmazott, megbízható forrásból származó biztosítékokat kapott, amelyek arra késztetik őt, hogy jól megalapozottan szórakoztat
elvárások. A jelen ügyben azonban az Illumina nem bizonyította ezeket a körülményeket, és nem
támaszkodhat megfelelően a Bizottság döntéshozatali gyakorlatának megváltoztatására.
1 Együtt „az érintett vállalkozások”.
2 A vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló, 2004. január 20-i 139/2004/EK tanácsi rendelet (EK összefonódás-ellenőrzési rendelet) (HL 2004. L 24., 1. o.; a továbbiakban: összefonódás-ellenőrzési rendelet).
3 Ami különösen a szóban forgó összefonódásnak a belső piaci versenyre gyakorolt lehetséges hatását illeti, a Bizottság által elvégzett előzetes elemzés arra késztette, hogy aggályokat fogalmazzon meg azzal kapcsolatban, hogy az ügylet lehetővé teheti az Illumina, egy jól bevált társaság számára. Európában
megakadályozni a Grál versenytársai hozzáférését a rákszűrési tesztek fejlesztéséhez szükséges következő generációs szekvenálási rendszerekhez, és ennek megfelelően korlátozni a jövőbeni fejlesztésüket.
4 Útmutató az összefonódás-ellenőrzési rendelet 22. cikkében meghatározott áttételi mechanizmus bizonyos esetkategóriákra történő alkalmazásához (HL 2021. C 113., 1. o.).
5 Az EUSZ 4. cikkének (1) bekezdése szerint, az EUSZ 5. cikkével összefüggésben értelmezve.
6 Az EUSZ 5. cikkének (1) és (3) bekezdésében foglaltak szerint, valamint a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló (2. sz.) jegyzőkönyv (HL
2016., C 202., 206. o.) által végrehajtott.
7 Az EUSZ 5. cikkének (1) és (4) bekezdése szerint.
